Több mint 10 év után döntöttem úgy, hogy leteszem a cigit. Tudom, hogy sok embernek (főleg nem dohányzóknak) érthetetlen hogy miért olyan nehéz letenni a rudacskát. Amíg nem döntöttem úgy hogy leteszem, én sem értettem, hiszen csak akarat kell hozzá és a döntés, hogy kész, vége.Ezt meg is hoztam, viszont nem számoltam azzal hogy jelentéktelennek tűnő események hatására elfog egy nagyon erős vágy, hogy rágyújtsak.
De kezdem az elején.
Gyerekkoromban anyuékat néztem ahogy dohányoznak, és őszintén szólva tetszett amit láttam. Felnőttesnek tűnt, egy komoly szertartásnak, amit jó volt látni, és egyre többször éreztem, hogy ilyet én is akarok ha “nagy” leszek. Középiskolás voltam, amikor komolyabban elkezdtem dohányozni. Egy srác megkínált egy szál cigivel, és elfogadtam. Onnantól kezdve nem volt megállás, én is vettem cigit, és igazán felemelő és nagy dolognak éreztem. Nem is gondoltam hogy ez probléma lenne, nekem tetszett és ennél több nem is kellett. Egészen eddig. A családom többi tagja régóta noszogat hogy jó lenne ha letenném, és összejöttem egy sráccal, aki nem dohányzik. Komolynak tűnik a kapcsolat, és elkezdtem családalapításon gondolkozni. Nem szeretném ha a leendő gyermekem a nikotintól hemzsegő testemben foganna meg, illetve úgy érzem én is megérdemlem hogy egészséges legyek. Szóval január 1-től nem dohányzom, a gondolataim azóta cikáznak mint égen a villám.
A leszokás könnyebb-nehezebb pillanatait ezzel a bloggal kívánom átvészelni, remélem segít benne 🙂
Kezdetek
2014 január 3. | Szerző: kitti.budai
3 napja tartozom a nem dohányzók táborába.
Több mint 10 év után döntöttem úgy, hogy leteszem a cigit. Tudom, hogy sok embernek (főleg nem dohányzóknak) érthetetlen hogy miért olyan nehéz letenni a rudacskát. Amíg nem döntöttem úgy hogy leteszem, én sem értettem, hiszen csak akarat kell hozzá és a döntés, hogy kész, vége.Ezt meg is hoztam, viszont nem számoltam azzal hogy jelentéktelennek tűnő események hatására elfog egy nagyon erős vágy, hogy rágyújtsak.
De kezdem az elején.
Gyerekkoromban anyuékat néztem ahogy dohányoznak, és őszintén szólva tetszett amit láttam. Felnőttesnek tűnt, egy komoly szertartásnak, amit jó volt látni, és egyre többször éreztem, hogy ilyet én is akarok ha “nagy” leszek. Középiskolás voltam, amikor komolyabban elkezdtem dohányozni. Egy srác megkínált egy szál cigivel, és elfogadtam. Onnantól kezdve nem volt megállás, én is vettem cigit, és igazán felemelő és nagy dolognak éreztem. Nem is gondoltam hogy ez probléma lenne, nekem tetszett és ennél több nem is kellett. Egészen eddig. A családom többi tagja régóta noszogat hogy jó lenne ha letenném, és összejöttem egy sráccal, aki nem dohányzik. Komolynak tűnik a kapcsolat, és elkezdtem családalapításon gondolkozni. Nem szeretném ha a leendő gyermekem a nikotintól hemzsegő testemben foganna meg, illetve úgy érzem én is megérdemlem hogy egészséges legyek. Szóval január 1-től nem dohányzom, a gondolataim azóta cikáznak mint égen a villám.
A leszokás könnyebb-nehezebb pillanatait ezzel a bloggal kívánom átvészelni, remélem segít benne 🙂
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek 🙂
Kitti
Oldal ajánlása emailben
X